Egy pillanatig sem éreztem, hogy gyorsan utolérhetnénk a Nyugatot

„Sokan próbálták megragadni azt a hangulatot, amely a NER létrejöttéhez vezetett: végtére is a 2010-es választáson úgy szerzett alkotmányozó többséget a Fidesz-KDNP, hogy a rendszerben még nem volt részrehajlás. Egyetért-e azzal a véleménnyel, hogy a Nyugathoz való felzárkózásunk újabb kudarca és az ebből fakadó csalódottság is fontos szerepet játszott ebben?

Annyi biztos, hogy a 2010 előtti nyolc évben kormányzók súlyosan megbuktak. Hadakozom minden egytényezős magyarázat ellen, így a csalódás mellett sok más szempontot is számba vennék. Szerintem a felzárkózással kapcsolatos várakozás hamis volt. A rendszerváltásnak nagyszerű vívmányai voltak. A politikai, a sajtó-, a gyülekezési és a gondolati szabadság megteremtése hatalmas eredmények, amelyeket nem vagyok hajlandó kudarcnak minősíteni. Ám aki azt hitte, hogy a szabadság kiterjesztése egy csapásra megszünteti Bécs és Budapest különbségét, az súlyosan csalódhatott. Ráadásul a lemaradás okait keresve jócskán visszamehetünk a történelemben. Egyébként emlékezetem szerint a rendszerváltás egyetlen szereplője sem ígért gyors rendszerváltást.

De ezek az illúziók akkor is ott éltek a magyar társadalom jelentős részében. Meglehet, csalfa illúziók voltak, de ezekben sem jó csalódni.

Lélektanilag teljesen igaza van, csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem a rendszerváltók hazug ígérete volt. Abban a kivételes helyzetben voltam, hogy a rendszerváltás idején ingáztam Amerika és Magyarország között. De egy pillanatig sem éreztem, hogy gyorsan utolérhetnénk a Nyugatot. Rendkívül károsnak tartom napjaink illúzióit is: azt, hogy egyenlősítsük ki a béreket, egyszerűen közgazdasági ostobaságnak tartom. Nemcsak a jövedelmekben kellene akkor felzárkózni, hanem a felhalmozott vagyonok tekintetében is. A rést lehet csökkenteni: ebben a tekintetben az előző kormányok számos hibát követtek el, a mostaniak csak ezt tetézték. Érdekes, hogy az emberek 2010 előtti felháborodását táplálta az akkori korrupció is. Nos, azóta a korrupció nem szűnt meg, csak erősödott, szembetűnőbb, nagyobb lett – bevallom, nem tudnám megítélni, hogy most a lakosság hány százaléka tartja ezt tűrhetetlennek. Ne felejtsük el, hogy az előző kormány balszerencséjére pont a legrosszabbkor ütött be a nemzetközi pénzügyi válság. Ennek a kormányzatnak viszont szerencséje van, hogy a nemzetközi konjunktúraciklus fellendülő ágában kormányozhatnak. Tudom, sokaknál működhet az a magyarázat is: »2010 előtt romlott a helyzetem, 2010 után javult. Ezért haragszom a korábbi kormányra, és hálás vagyok a mostaninak.« Pedig ez egy hibás okságkereső logika, közismert latin elnevezéssel: post hoc, ergo propter hoc.”

A teljes interjút a Magyar Narancs november 16-i számában olvashatják.